- Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon az Argentína - Magyarország nyitómerkőzés előtti napra hogyan emlékszel?
- A mérkőzés előtti napon - mikor az 5. emeleten laktunk - elromlott a lift. Úgy számolgattuk, hogy nagyjából 150 lépcsőfokot kellett megmászni fel és le, naponta háromszor. Ez a fizikai állóképességre nem hatott ki, de az izmok lazasága szempontjából egy kicsit megéreztük. Így a vádlink kemény volt, és kemény vádlival általában felkészülési idő alatt szoktak a játékosok felkészülési mérkőzést játszani, nem egy ilyen fontos mérkőzést.
- Akkortájt Te voltál a leggyorsabb játékos a válogatottban. Szerettél futni?
- Muszáj volt. Vidéki, pomázi srác voltam. Amikor a Kossuth KFSE-től - mint az NB II gólkirályát - odaigazoltak a Honvédhoz, akkor már egy kicsit kezdtem elhinni magamról, hogy NB I-es futballista lehetek. Ennek érdekében mindent megtettem: az edzéseken 5-10 méterekkel tovább sprinteltem, tovább futottam, mint a többiek, hogy érezzem belülről, hogy fizikálisan én jobb vagyok. Mivel én mindig elöl futottam, a csapattársaim szidtak engem, "mint a bokrot". "Hová futsz, Kicsi?" - kérdezték. Nagy segítség volt Vági Pista bácsinak a tanácsa. Azt mondta: "Figyelj! Ne hallgass rájuk! Saját magadnak dolgozol!" Ezt én el is fogadtam. Átvészeltem azokat a dolgokat, amiktől más játékosnak esetleg elment volna a motivációja. Utána kezdődött a pályafutásom felfelé ívelni egészen a csúcsig.
- A válogatottban szobatársak voltatok Nyilasi Tiborral. Te középcsatárként kezdted a pályafutásodat, de a válogatottban, valamint a Honvédban is védekező középpályás lettél. Miért?
- Látták, hogy nagy munkabírású vagyok, így kerültem a védekező középpályára. Megbeszéltük, hogy a technikai részét az előrefele-játékosok oldják meg, én pedig azt, hogy ebben a szituációban Nyilasit és Zomborit felengedem támadni a három csatár - Fazekas, Törőcsik, Várady - mögé. Én a közeppályán megoldottam mindent, hála Istennek!
- Úgy tudom, hogy vallásos vagy.
- Igen. Pomázon közel volt a templom. Kiskoromban több reggeli misén is ott voltam. Anyám nagyon vallásos volt.
- Édesanyádtól kaptál egy rózsafüzért. Megvan még?
- Megvan még. Fel van akasztva egy megszentelt kereszt alá. Az első utazásom alkalmával Hollandiába mentünk; Rotterdamban játszottunk a Feyenoord ellen. Soha nem felejtem el: 1-1-et játszottunk! Az utazás előtt odahívott anyám, és azt mondta: "Édes fiam! Itt van ez a rózsafüzér, meg van szentelve. Ezt a nyakadba akasztom, és ezt a rózsafüzért mindig haza kell hoznod!" Ezt szerintem két okból is mondhatta: az egyik fő ok, hogy ne legyen baleset az utazás során; a másik fő ok, hogy nehogy kint maradjak.
- A futball vb-vel kezdtük a beszélgetést. Mi, magyarok sajnos nem leszünk kint az idei világbajnokságon.
- Úgy érzem, a szövetségi kapitány mindent megtett, hogy kijussunk. Szerintem még egy kicsit fejlődnünk kell, hogy egyértelműen - ne az utolsó pillanatban bízva - jussunk ki a világbajnokságra. Én bizakodó vagyok a jövővel szemben. Remélem, hogy a következő vb-re ki tudnak jutni. Ha egy kicsit lírai lennék, akkor azt mondanám, hogy legszívesebben az én szívemet - valamint az erőnlétemet - odaadnám a játékosoknak, hogy sikerüljön.

Berki Zsolt