„Ha csak egy siket embernek vissza tudom adni a hallását,
ha csak egy gégeírtott embernek vissza tudom adni
a beszélőképességét, már megérte!
Ez feledteti azokat a kudarcokat és megpróbáltatásokat,
amelyek manapság, már nap mint nap,
igazságtalanul érnek bennünket, orvosokat.
Hiszem, hogy érdemes gyógyítani!"

- A dalmandi általános iskola után hogyan került Blészer Jenő tanár úr osztályába?

1958 szeptemberében az összes elsőosztályos jelölt kint volt a focipályán. Valaki szervező mondta: álljanak ide, akik nem tanultak oroszt! Mivel én VIII.- ban már tanultam oroszt Dalmandon, gondoltam ez a felszólítás rám nem vonatkozik. Volt még velem két dalmandi fiú, ők jelentkeztek, hogy ők nem tanultak oroszt (legalábbis 4 évig!). Ők lettek az I.A osztályosok. „Álljanak ide, akik humán osztályba akarnak járni!” hangzott a következő felszólítás. Mint falusi gyereknek, nekem nem mondott semmit az, hogy humán osztály, így maradtam. A következő felszólítást sem értettem igazán: „Álljanak ide, akik reál osztályba akarnak járni!”. Így maradtam tanácstalanul, amikor közölték a maradék csoporttal, hogy ez az osztály egy real-humán osztály keveréke lesz, ez lesz az I.C. Osztályfőnök Blészer Jenő tanár úr, aki matematikát, ábrázolót és fizikát fog nekünk tanítani és a latint Gömöry tanár úr fogja tanítani. Nagyon megörültem, mert szerettem a matematikát és fizikát, de kellett a latin is, ha orvosira akartam kerülni. Tehát pont a tudatlanságomnak köszönhettem, hogy a legjobb osztályba kerültem.

- Miért döntött az orvosi pálya mellett?

Kisgyermekkoromtól orvos szerettem volna lenni, mert nagyon tetszett ahogy a dalmandi doktorbácsi, Dorner Ferenc gyógyított. Emellett két unokatestvérem is nálunk töltötte a nyarat, és nálunk tanulták az anatómiát. A szív részeit latinul már hatodikas koromban kivűlről fújtam. Bár amikor Gömöry tanár úr mindenkit megkérdezett mi szeretne lenni, én rávágtam, hogy orvos. Mivel tanárúr, aki azt szerette volna, ha latintanár lettem volna, megrovóan nézett rám, hozzátettem ijedtemben, hogy tanár. Végülis ez a nyelvbotlás szerű jóslat megvalósult, „orvos-tanár” lettem.

- A POTE elvégzése után miért a fül-orr-gégészet felé orientálódott?

Egyetemen a szigorló év előtt megnősültem, az ingyenes kollégiumból albérletbe mentem. Kellett a pénz. Népköztársasági ösztöndíjas voltam, de az nem volt elég az albérletre. Vagont raktam éjjel, és tudtam, ha egy rektori pályamunkát bead az ember, jó eséllyel pénzjutalmat is kaphat. Két téma közül választhattam, a krónikus mandulagyulladás és a krónikus prosztatagyulladás. A mandulagyulladást választottam, így szerettem bele a fül-orr-gégészetbe. Ugyan nem volt állás a Fül-orr-gégeklinikán, én mégis oda adtam be a pályázatomat. Az akkori rektor unokahuga is fül-orr-gégész szeretett volna lenni, de nem adta be pályázatát, mert nem volt értelme, mivel nem volt állás. Véletlenül augusztusban mégiscsak ürült egy állás a Fül-orr-gégeklinikán, és én mint „megszállott”, egyetlen pályázó megkaptam az állást, azóta is ott dolgozom. (Megjegyzem: így lett fiam urológus, mivel nem jöhetet az én klinikámra!)

- A halláskárosultak számára Ön milyen műtéti beavatkozást fejlesztett?

A Pécsi klinikán 2000-ben bevezettem a cochleáris implantációt, ami teljesen siket egyénnek is jó hallást és beszédértést biztosít. Az első ilyen gyermekek már iskoláskorúak és normál iskolába járnak. A műtét lényege, hogy a belsőfül működését egy kis komputer pótolja, a hangokat az agy számára érthető jelekké alakítja át és ezeket az elektromos jeleket juttatjuk el a hallócsigából kiinduló hallóidegekhez és ezek a kódolt jelek így jutnak el az agyba. Ezek a betegek enélkül „jelelő” siketnémák lennének, így pedig még telefonálni is képesek.

- Önt többször meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy előadást tartson. Legutóbb mikor és melyik egyetemen volt vendég előadó?

Yale egyetemen voltam meghívott előadó egy rezidensavatási záró ünnepségen. Ott a hallásjavító műtéteink hosszú távú eredményeiről és egy új típusú hangréstágító műtétről tartottam előadást. Az első téma azért volt érdekes, mert én több mint 30 éve ugyanazzal a technikával (elődöm, Bauer Miklós által kidolgozott technikával) végeztem a hallásjavító műtéteket, és nálunk még megoldott a betegek nyomon követése akár 30 év után is. Nyugaton a műtét után elveszik a beteg az operatőr szeme elől. Másrészt mindig áttérnek az újabb (és nem biztos, hogy jobb!) technikákra, így nincs hosszú távú követésre lehetőségük.

A második műtéti típust eredetileg Ausztriában láttam (videón!), azt vezettem be és módosítottam klinikánkon. A módszer még ma is kiváló eredményt nyújt kétoldali hangszalagbénulás esetén.

- Babits Mihály melyik verse áll közel Önhöz?

A Balázsolás című vers utolsó sorait ídézném itt. Ez a vers akkor született, amikor Babits Mihály hosszú vívódások után beleegyezett abba a műtétbe, amit a gégét is roncsoló, valószínűleg pajzsmirigyrák miatt ajánlott neki Rudolf Nissen híres mellkassebész. A vers végig egy nagy fohász szent Balázshoz a torok védőszentjéhez. A visszatérő fohász így hangzik: Segíts Balázs! És az utolsó versszakasz:

Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.

Megj. 1937.

Ezt a verset az angol és német hallgatóimnak is felolvasom, szerencsére angolul is megvan, sajnos németül csak az én fordításomban tudom előadni. Az utolsó sorokban láthatjuk a belenyugvást és a halál elfogadását is.

- Ezen kívül van még kedvenc idézete?

Egyik kedvenc idézetem:

Hitvány hála az tanítónkkal szemben,
ha örökké csak tanítványok maradunk
Nietzsche (Zarathustra)

Ami azt jelenti, hogy amit tanultunk tovább kell fejleszteni és át kell adnunk tanítványainknak.

Berki Zsolt