Mottó: „A véletlen a buták istene” (Berszán Lajos)

Az Ökumenikus Imahét kertvárosi elmélkedése után került sor a Katolikus Közösségi Házban Bodó Imre ny. agrármérnök, helytörténész előadására, melynek a Földi életünk és az isteni gondviselés címet adta.
Mivel ezen a napon volt a Magyar Kultúra Napja, illetve Fekete István író 120. születésnapja (január 25.) is közelgett, azután az idén emlékezünk halálának 50. évfordulójára is, és az sem mellékes, hogy a dombóvári Fekete István Múzeum is 25 éves lesz júniusban.

Mint az köztudott, hogy az előadó is mélyen vallásos ember, az Egyházközség Tanácsadó Testületének tagja, immár 27 éve, előadását két részre osztotta:
Az első részben vallásosságáról és a papsággal való kapcsolatairól, illetve katolikus egyházának támogatásáról szólt. Elmondta többek között a göllei, keszthelyi, kaposvári, attalai, dombóvári megéléseit.

Előadásának második felében életének történéseiről beszélt, melyek nem véletlenek és elmondta többek között azt is, hogy nem véletlenül született Göllében és az sem a véletlen műve, hogy Fekete István író életének és munkásságának népszerűsítése lett élete értelme.
Azt is az isteni gondviselésnek tudja be, hogy 41 évvel ezelőtti Dombóvárra került és itt alapított családot. Természetesen, amikor megalapította a város első közgyűjteményét, akkor még nem tudhatta, hogy az író édesapja, Fekete Árpád Dombóváron született. Azt sem tudhatta, hogy nagyapja, Antal itt volt építész az Esterházy családnál. Testvére, György pedig gazdatisztként tevékenykedett a Dőry birtokon. Fekete György fia, Ágoston pedig katolikus pap volt Tolnán. Mindhárman a dombóvári temetőben nyugszanak.

Elmondta, hogy a Teremtővel összhangban él. S végül az írótól vett idézettel zárta előadását:

„Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a romlás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.”

Fekete István Kulturális Egyesület